Irány Lettország!

Ez a lehetőség nekem villámcsapásként érkezett az életembe. Eddig nem igazán tudtam, mit jelent az EVS, és hogy is működik ez. De amint lehetőségem nyílt rá, egyből tudtam, hogy élnem kell ezzel a vissza nem térő alkalommal. Egyből neki is láttam ismerkedni ezzel az egésszel. Minél többet tudtam róla, annál inkább felkeltette az érdeklődésemet. Úgy éreztem, ezt nekem találták ki! Két fő szempont szerint néztem a dolgot: Nem csak, hogy azt csinálhatom, amiben jól érzem magam, de közben még rengeteg élménnyel és új emberi kapcsolattal gazdagodhatok. Tökéletes!

Azt tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek közösségben lenni. Annak idején, mikor pályaválasztásra került a sor, még nem voltam tisztában azzal, hogy pontosan mit is szeretnék. De abban biztos voltam, hogy olyasvalamire van szükségem, ahol fontos a mindennapi kapcsolat az emberekkel. Tudtam , hogy olyasvalamibe szeretnék belekezdeni , amiben kölcsönös profitra tehetünk szert az emberekkel , és ezt , mint érzelmi profitra értem. Szeretek segítséget nyújtani, és szeretem, ha igénylik is a segítségemet. Az EVS keretein belül erre tökéletes lehetőségem lesz. Részt venni mások életében olyan szempontból, hogy az kölcsönösen valami pozitív élmény legyen, a lehető legjobb számomra. Ha ez a közös élmény akár csak negyed óra is, de az is hatalmas jelentőséggel bírhat. Nagyon izgatottan várom utunkat Lettországba! Ez nem csak érzelmi értelemben tud minket gazdagítani az emberi kapcsolatok által, de rengeteg kihívást is tartogat. Nap, mint nap helyt kell majd állnunk a ránk bízott feladatokban, ami nagyon tudja fejleszteni az önismeretet. Hiszen olyan szituációkba kerülhetsz , amik megoldása által olyan oldaladat ismerheted meg , amire eddig nem is számítottál ! Az ilyen tapasztalatok rengeteg önbizalmat adhatnak az embernek. Remélem, minden olyan pozitívan alakul majd, mint ahogy azt elképzelem. Annyi biztos, hogy megpróbálom majd mindig a lehető legtöbbet kihozni magamból, ami által remélem a körülöttem lévő embereknek is olyan nagy élmény lesz ez a találkozás, mint nekem.

Írta: Manner Fanni